A vb vonalkdja
Foci, foci, foci. A Magvetőnél két futball-könyv is megjelent a vébé (és a könyvhét) tiszteletére, Darvasi László (Szív Ernő) témabavágó tárcáinak gyűjteménye és Esterházy kötete. Ha épp nem a focivébét nézem, akkor őket olvasom, és persze, Tóth Krisztina első novelláskötetét, a Vonalkódot. Általában gyanakodni szoktam, ha egy műfajban már úgymond befutott, sikeres író egyszercsak vált, s valami egészen mással jelentkezik. Mi lehet ennek az oka? Arról nem is beszélve, hogy az efféle vaktában tett kirándulások legtöbbje tisztességes eredménnyel ér véget, a túrázó épphogy megugorja a műfaj átlagszínvonalát, mintegy kipipálja, hogy na, akkor ez is megvolt, és ragyogó arccal tér vissza eredeti műfajához. Tóth Krisztina kötete azonban vérbeli próza. Ízlelgetni, kóstolgatni lehet a szavakat, s legszívesebben beleharapnál a jól sikerült bekezdésekbe, a gyönyörűen csorduló, kanyargó cselekménybe, a furfangos ugrásokba (ezt bizonyára vágótechnikának mondanák, ha film lenne és nem novella). Irigykedve lapozom, hogy milye egyszerű, mennyire letisztult, mennyire könnyű és mégis vág, nyomot hagy. Főként a Langyos tej és A kerítés. Mindkettő telitalálat. Valaki, aki régóta szeretné kilőni a céltábla közepét, aztán az ezredik próbálkozás után hanyagul odaáll, és elsüti a fegyverét. Tudja, hogy a lövés tökéletességében benne lesz az ezer kudarc, a fegyver reményteli tisztogatása, a lövöldéhez való szorongásokkal teli séta, s mindez hirtelen összeáll abban a vegyes, kétségbeesett érzésben, amikor kezébe veszi a céltábla papírját. Megcsinálta. Majd nyugodt szívvel eldobja, hogy igen, ez is megvolt, mi van még mára? Jólesik irigykedni, mert akkor lehetsz a legbiztosabb abban, hogy egy igazán jó könyvet vettél a kezedbe. A teljesítmény elismerése pedig mindig örömmel tölt el, mert ösztönösen tartozunk neki ennyivel.
Menetrendszerinti tárca az ÉSnek. Amit eredetileg meg akartam írni, arról persze kiderült, hogy szétfeszíti a keretet, novellának aspirál. Ez a legrosszabb: megírni egy másik tárcát, majd félretenni a regényt, s megírni a novellát, mert tudom, hogy ez jó téma, egy éve nem volt ilyen jó ötletem. Práhuzamosan írni három dolgot, ez az, amit végképp nem szeretek. De nincs mit tenni. Hadd kiabáljanak. És közben a meccsek is egyre jobbak.
