Apokaliptika
Képkölcsönzés, így hívják. Egy baráti kör, amely egy évben négy alkalommal összehívja a tagjait, és a kortárs, negyven alatti képzőművészek alkotásaiból (az első alkalommal 160 festmény és szobor) kínál föl néhányat hazavitelre. Egy szerződés kitöltése után négy hónapig lehet együtt élni a kiválasztott művel, anélkül, hogy bárki egy vasat is fizetne. Na jó, az éves tagdíj tízezer forint. Ha viszont megtetszik a kép, műtermi áron meg is lehet venni. És épp ezért zseniális az ötlet. Mert együtt élni valami széppel, ami már valahogyan megszólított, megérintett, több, mint kellemes, ezek után viszont megválni tőle: a kínok kínja. És ehhez még nem is kell fanatikus gyűjtőnek lenni. Csupán hallgatni a saját ízlésünkre. Orrunkra, szemünkre. A polgári csökevénynek, újkori flancnak tekintett műgyűjtés valahogy így kezdődik: egy könnyű, semmire sem kötelező ígérettel. Aztán már benne is vagyunk a sűrűjében. Erre számítanak, joggal, a kezdeményezők.
Takács Márton rézkarcával élek együtt szeptember végéig, miközben már tudom, hogy meg fogom venni. A kép az elhagyatott Nyugati teret és pályaudvart ábrázolja: kitört ablakok, a villamossíneket felverte a gaz, a felüljáró már csak egy csonk a kép bal szélén, rajta egy régi ház, ahogy régebben a hidakra is építettek. Valaki egy strandszékhez hasonló alkalmatosságban ül, lent a kép bal sarkában, és szemléli ezt a nagyvonalúan, elegánsan enyésző világot. Ma még van, holnap már ez sincs. Nyugodt, kiegyensúlyozott kép: nem tiltakozik, nem ágál, nem programot mond föl. Az íróasztalom fölé tettem, hogy ha bármikor is bíznék az időben, hát ne tegyem. A hiúság, persze, jóval türelmetlenebb. Ő még akkor is hisz, amikor már minden olyan kézenfekvően reménytelen. De talán így majd jobban esnek a mondatok. Görcs nélkül, a szépen bomló világ, csöndes és apokaliptikus képével. Hogy majd idejében el tudjunk búcsúzni, lehetőleg könnyek és drámai kirohanások nélkül, mint aki mindig is erre számított. Ha nem is várta, de tudta, hogy erre is van esély. Ez a józanság talán még bátoríthat.
Jól haladok a regénnyel.
