Faludy és az eső
Eső és eső és eső. Ha ez így marad, nem tudni, mi lesz a könyvhétre meghirdetett ezer dedikálásból. Pedig ismét a régi helyszín, a Vörösmarty tér várná az olvasókat. Minden idők legnagyobb könyvhetének próbálják beállítani az ideit. Vidéki helyszínek, 298 új cím a katalógusban, ennyi és ennyi író-olvasó találkozó… elborzasztó. A dömping, amely valósággal meggyűlölteti a betűt. A szenzáció, amint maga alá gyűri az eseményt. Bombaszt és hisztéria, mert erre talán még felkapja a fejét valaki. Pedig megtenné három jó regény, és két jó verseskönyv is, de ma, a méretek és rekordok korában mindez legfennebb nevetséges lehet. Vékonyka, és még csak nem is fotogén. Ha már szenzáció, legyen vastag.
Faludy György interjúja a HVG-ben, aki a 21. századra a maga szokatlanul borongós módján eltemeti az irodalmat, részint a beszélgetés, mint a legfőbb emberi cselekvés kihalása, lassú eltűnése miatt. Van benne valami. A 96 éves Mester csak ott válik némileg komolytalanná, amikor az erdélyi irodalmat emeli olyan rangra, amilyen rangon még a legelvakultabbak sem szokták emlegetni. Ott pezseg az élet, ott születnek jelentős művek, mondja. Eszembe jut Spiró és Nádas nagyregénye. Szerény teljesítmény, nyilván, az eltiport erdélyi géniusz mellett. Persze, nem mondom, Szilágyi István, KAF, Láng Zsolt, Kányádi valóban kiváló, de ők már annyira jók, hogy már nem is szabad őket ketrecbe zárni, akár a védett állatokat, és erdélyiként emlegetni. Nem mindegy, hogy földrajzilag hol születik a mondat, ha a nyelv egyértelmű? Az interjú ráadásul ott válik végképp komolytalanná, amikor az aradi Irodalmi Jelent említi, mint a legrangosabb fórumok egyikét.
Sajnálatos, hogy egy, a tájékozódásba már láthatóan belefáradt öregembert ennyire el lehet szédíteni. Megkenni, akár a zsíros kenyeret. Behálózni, majd úgy használni fel marketing célokra, akár a Csillagok háborúja beöltöztetett rohamosztagosait. Aki szelíden dicséri azokat, akik mellőzve az önzetlenséget, körülrajongják. Mert egyszer majd csak lecsöppen valami. Hát így épülnek tégláról téglára a legendák.
